A különleges nemeshanyi varrott csipke kitalálója Tóth Mária (1905-1974), a helyi kovácsmester lánya volt. Már kisgyermek korában ügyesen kézimunkázott, később hímzett terítők eladásából családja szűkös megélhetésén próbált segíteni. A varrott csipke elkészítéséhez szükséges technikai tudásának alapjait az 1920- as évek második felében, budapesti tartózkodása alatt tanulta meg. Bár csak hat elemit végzett, és senki sem tanította rajzolni, mégis nagyon jó stílus- és arányérzékkel rajzolta meg csipketerveit, és dolgozta ki hozzá a megfelelő csipketechnikát.

Első munkái a rábaközi fehérhímzés pókolásaiból kialakított varrott csipkék voltak, amiket zárt alakzatba rendezett, változatosan beszövött körök jellemeztek. Ezt a csipkefajtát feltehetően Budapesten ismerte meg Tóth Mária, de saját ízlését hozzátéve fokozatosan továbbalakította, „tökmagos" összekötést, „stilizált margarétát", „gitteres" hátteret alkalmazva. A kör alakú beszövések között megjelenő szív motívum tette igazán egyedivé munkáit.

Vásárlói kérésére újfajta, tüllhálós hátterű csipkét dolgozott ki. Itt rajzban már nagyobb lehetőségek nyíltak meg előtte. A szív mellett kedvelt mintája volt a rózsa, tulipán, vadrózsa, fukszia és a búzakalász is. Csipkéinek szabadrajzú változatában már egyre több öltéskombináció jelent meg. Csipkéit 1945-ig az alapkitöltésbe varrt patkó alakú védjeggyel látta el, amiben a „T" és az „M" az alkotó nevének kezdőbetűit, míg az „N" Nemeshanyt, a készítés helyét, a szülőfalut jelöli. Az 1957-es tanfolyam után a patkóban már csak az N betű szerepelt. A patkóformával kovács édesapjának állított emléket.

Csipkéivel az iparművészet és a háziipar termékeit bemutató kiállításokon egyaránt nagy sikerrel szerepelt. 1933-ban Somlóvásárhelyen aranyéremmel tüntette ki a kiállítást rendező Országos Földmíves Szövetség. Devecseri kézimunka kiállítását 1936-ban arany oklevéllel jutalmazták. A legnagyobb hivatalos elismerést az 1937-ben Párizsban megrendezett Nemzetközi Kézműipari Kiállításon kapott különdíj (Diplome d'Honneur) hozta meg számára.

Jellegzetes csipkéje hamarosan keresett népművészeti termék lett. A megnövekedett igények kielégítésére 1937-ben állami támogatással négy hónapos háziipari tanfolyamot indított Nemeshanyban és a környékbeli településeken. Termékeit a Tihanyi Népművészeti Házban, budapesti kézimunka üzletekben is lehetett kapni, de egyéni megrendelésekre is sokat dolgozott, állandó munkát biztosítva csipkevarróinak.

A II. világháború után, a népi iparművészet feltámasztására irányuló törekvéseknek köszönhetően az 1950-es években újraindult a csipkevarrás Nemeshanyban S. Tóth Mária vezetésével. Újra oktatta a csipkekészítést, melynek eredményeként 1958-ban nyolc leány tett eredményes csipkevarró vizsgát. Ő irányította a Pápai Háziipari Szövetkezet nemeshanyi részlegét is. A műhely munkáját a Jubiláris Népi Iparművészeti kiállításon elismerő oklevéllel jutalmazták.

1958-ban S. Tóth Máriát munkássága alapján a Népi Iparművészeti Tanács népi iparművésznek ismerte el. Életművének egyik legjelentősebb darabja az úgynevezett „Hruscsov-terítő", amit a Magyar Nők Országos Szövetségének felkérésére készített el 1958-ban Hruscsov felesége számára, magyarországi látogatása emlékére.

Az 1960-as években a csökkenő kereslet miatt megszűnt a nemeshanyi csipkeműhely. S. Tóth Mária egyéni alkotóként dolgozott tovább, de próbálkozásai a csipkevarrás életben tartására kevés sikerrel jártak. 1974-ben halálával úgy tűnt, a nemeshanyi csipke története befejeződik.

Devecsei Gáborné Ildikó 1998-ban kezdő csipkekészítőként, szakirodalom után kutatva találkozott először a nemeshanyi csipkével. A Néprajzi Múzeum Irattárában talált rá Németh József sümegi tanító 1959-ben a nemeshanyi csipkéről írt pályázatára. Ez a képekkel gazdagon illusztrált dolgozat keltette fel érdeklődését az ismeretlen varrott csipke iránt. Szeretett volna róla minél több információt megtudni és a csipke készítését is elsajátítani.

Egy évtizedes kutatómunka, visszaemlékezések, hagyatéki anyagok, újságcikkek, csipkerajzok tanulmányozása, régi csipkék gyűjtése és elemzése során sikerült feltárni S. Tóth Mária munkásságát és a hozzá kapcsolódó nemeshanyi csipke történetét. Hosszas kísérletezés után sikerült felélesztenie a csipke készítését is, ami mára újra országosan ismert csipkefajta lett. Nemeshany község Önkormányzatával 1999-től közösen munkálkodnak a hagyományok feltárásán és megőrzésén.

A felélesztett nemeshanyi csipke első nyilvános bemutatkozására 2000 júniusában Budapesten a Duna Palotában, a Magyar Csipkeközpont Alapítvány kiállításán került sor. A többi magyar csipkefajta mellett méltán felsorakozott a néhány évvel korábban felfedezett nemeshanyi csipke is. Itt adományozta S. Tóth Mária menye, Tóth G. Andrásné a családban megőrzött okleveleket, csipkéket, fényképeket Nemeshany községnek, ami a faluközösség mellett a további kutatásoknak is felbecsülhetetlen alapjául szolgált.

2002 januártól– majdnem 50 év kihagyás után – tanfolyami keretek között újraindult a nemeshanyi csipke készítése a településen lakók, és a környékbeli érdeklődők számára. Az itt tanult új csipkevarrók 2003-ban Budapesten a Magyarok Házában, a Magyar Csipkeverők Egyesülete kiállításán szerepeltek első alkalommal.

Csipkéiket Devecsei Gáborné vezetésével S. Tóth Mária régi rajzainak felhasználásával tervezték és készítették az alkotók. Eredeti nemeshanyi csipkék mellett Trombitás Ferencné (Tapolca), Berki Józsefné (Sümeg) és Pethő Gyuláné (Sümeg) gallérjai és terítői voltak kiállítva. Az első csoportból néhányan azóta is rendszeresen készítik a hanyi varrott csipkét, és országos kiállításokon (pl. Budapest, Kiskunhalas, Devecser) sorra sikerrel szerepelnek.

2004. május 1-jén, az újonnan épített Faluház átadásával együtt, a Faluház épületében megnyílt a nemeshanyi csipke történetét eredeti dokumentumokkal, rajzokkal, képekkel, csipkékkel bemutató állandó kiállítás. A kiállításon megtekinthető a községnek ajándékozott hagyatékokért Tóth G. Andrásné Máriának, Tóth Zoltánnak és feleségének, Dr. Perényi Ödönné Világhy Imréné hagyatékából az örökösöknek, Tomor Sándor plébános örököseinek tartozunk köszönettel. A bemutató anyag napjainkban is fokozatosan bővül az időközben előkerült, a településnek adományozott munkákkal.

2008-ban Devecsei Gáborné vezetésével megalakult a Hagyományőrző Csipkebarátok Csoportja. Tagjai a Nemeshanyban, Devecserben, Káptalanfán és Sümegen lakó csipkekészítők lettek. Munkájuk középpontjában a nemeshanyi csipke áll, de a vert csipke készítését is többen megtanulták és kedvteléssel művelik. Összejöveteleiket havonta egyszer a nemeshanyi Faluházban tartják, illetve mesterségemutatókon, szakmai rendezvényeken, továbbképzéseken vesznek részt. Rendszeresen bemutatóznak például a Művészetek Völgyében (Kapolcs), a Mesterségek Ünnepén (Budapest), a Magyarok Világtalálkozóján (Budapest), a hazai csipkekiállításokon és konferenciákon (pl. Kozárd, Kiskunhalas, Nagykálló), illetve Ajkán, Devecserben, Sümegen, Csabrendeken, Kislődön. Ettől az évtől kezdve Nemeshany Község Önkormányzata, a Nemeshanyért Egyesület és a Hagyományőrző Csipkebarátok összefogásával minden évben megszervezésre kerül a helyi csipkekészítő tábor. Célja a nemeshanyi varrott csipke és egyéb csipkefajták készítésének megismertetése a résztvevőkkel. Tudásukat szívesen megosztják a gyermekekkel is, akik továbbviszik ezt a szép mesterséget.

2013-ban Devecsei Gáborné a tizenöt év alatt összegyűjtött kutatásait összegezve „A nemeshanyi csipke" címmel pályázatot nyújtott be a Magyar Néprajzi Társaság I. Tradíció Néprajzi Gyűjtőpályázatára, amivel kiemelkedő helyezést ért el, és munkájáért megkapta a Néprajzi társaság Sebestyén Gyula emlékérmét is. Dolgozatát ma ott őrzik a Néprajzi Múzeum irattárában, ahol Németh József dolgozatát, amiből kiindult az egész kutatás. Még ebben az évben a Nemeshanyi Tájház megnyitóján a település Nemeshany Kutúrájáért emléklappal köszönte meg tevékenységét.

A nemeshanyi csipkekészítők napjainkban is varrják a régi és új mintájú nemeshanyi csipkéket, alkotásaikkal szakmai kiállításokon és pályázatokon sikerrel szerepelnek. 2017-ben az Ajkai Városi Múzeumban volt a Csipkebarátok csoportjának első, nagy összefoglaló kiállítása, ami az addigi tevékenységüket mutatta be.

2014-ben Nagykállóban, a Csipkekészítők VI. Országos Konferenciájának pályázatán Egyedné Varga Piroska pókos csipkéjével II. helyezést ért el. Ebben az évben a nemeshanyi csipkekészítő gyerekek a gyerekpályázaton négy díjat is nyertek. 2016-ban a Kiskunhalasi Csipkekiállítás „Újjászületés" című pályázatán Molnár Nelli (Nelli Molinari Jewelry) a nemeshanyi pókos csipke felhasználásával készült aranyékszerével III. díjat kapott. Ezen a kiállításon a közönségdíjat Egyedné Varga Piroska pókos terítője hozta el.

Nemeshany Község Önkormányzata, a Nemeshanyért Egyesület és a helyi Hagyományőrző csipkebarátok csoportja 2017-ben első alkalommal, hagyományteremtő szándékkal szervezte meg országos csipkekonferenciáját és -találkozóját „Levegőben tűvel, párnán orsóval – örökségünk a csipkekészítés" címmel. Célja a csipkekészítés népszerűsítése, valamint a tudatos amatőr néprajzi gyűjtőmunka és a feledésbe merült kézműves mesterségek iránti érdeklődés felkeltése volt. A kétévente megrendezésre kerülő négynapos szakmai rendezvény a magyarországi csipkekészítőknek nyújt szakmai továbbképzést, ismerkedési, kapcsolattartási és bemutatkozási lehetőséget. Külföldi közönség előtt első alkalommal 2012-ben, a szlovákiai Betléren megrendezett Nemzetközi Csipkés találkozó keretei között láthatta a közönség. A franciaországi Caenban 2018-ban, Blavozyban 2018 és 2019-ben, 2021 őszén pedig a 25. Lepoglavai Nemzetközi Csipke-fesztiválon (Horvátország) szerepeltek a régi és új nemeshanyi csipkék.

„Ma már elmondhatom, hogy sikerült feltámasztani és tovább adni, ha szűk körben is ezt a feledésbe merült csipkekészítési technikát. S. Tóth Mária régi rajzai újra életre keltek a szorgos női kezek alatt, megőrizve a ránk maradt hagyományt a jelen és a jövő számára." (Devecsei Gáborné)

Forrás:
Vesztróczi Attila, Erdei T. Lilla: Nemeshany és a Nemeshanyi csipke kiadvány (Nemeshany Község Önkormányzata, 2017)