Nemeshany a Kisalföld déli peremén található 370 fős kistelepülés, Devecsertől 7 kilométerre, a Sümeg felé haladó közút két oldalán terül el. A faluba érkezőket gondozott porták képe fogadja, ami az itt lakók életkedvét, szorgalmát dicséri.

A település és környéke a korai idők óta kedvelt lakóhely volt, az itt talált kőeszközök, bronz tárgyak, római kori leletek az egykori virágzó élet nyomairól tanúskodnak. A honfoglalás idején a Lád-nemzetség telepedett meg a területen. A Hany településnév első említése egy 1230-ban keletkezett oklevélből ismert. Az Árpádházi királyok idején a zalai várföld részeként a várszolgák lakóhelye volt, míg a másik felét nemesek birtokolták. Később a nemesek adományként megszerezték a szomszédos várföldeket, amin az örökség miatt birtokelaprozódások kis települések kialakulásához vezettek. Így jött létre Felsőhany, Középhany, Alsóhany, és a közös templom környékén Hanyszentgyörgy, ami a templom védőszentjéről, Szent Györgyről kapta a nevét.

A terület a török hódoltság alatt – az időszakos újratelepedések ellenére – többször is elnéptelenedett, és egészen a 18. század első harmadáig lakatlan maradt. Ezt követően a visszatérő nemesek fokozatosan benépesítették és felvirágoztatták a települést. Az egykori kisnemesség építészeti nyomai a hátrafelé hosszan elnyúló, oszlopos-tornácos házak formájában mind a mai napig megtekinthetők. 1775-től már tanítója és jegyzője is volt a településnek. Néhány évtized múlva a katolikus és evangélikus felekezet külön iskolát és tanítói lakást tartott fenn a növekvő számú lakosság számára.

A falu határában elsősorban szarvasmarhát, sertést tenyésztettek, és földműveléssel foglalkoztak, nagyrészt rozst, kukoricát termeltek. A közeli Somló hegy szőlői is jó munkalehetőséget kínáltak a lakosságnak. A településen keresztülvezető, a Budáról Grazba tartó postaút kedvezett a kereskedelemnek, terményt, állatot, meszet és bort vittek árusítani a közeli devecseri és sümegi vásárra.

A település most használatos nevét 1908-ban kapta. Nevében a „hany" kifejezés lápos, mocsaras, ingoványos tájat jelent, a „nemes" előtag pedig a község kisnemesi lakóira utal.

A II. világháború után a megélhetés súlypontja áthelyeződött a termelő- és a háziipari szövetkezetekre, illetve a közeli városok gyáripara adott főként munkát a helybelieknek. A korábban Zala megyéhez tartozó települést 1950-ben Veszprém megyéhez csatolták.

Az 1989-es rendszerváltás után saját önkormányzata és polgármestere lett a településnek. Fokozatosan korszerűsítették a közműveket, a közintézményeket és a közösségi tereket is. A faluközpontban 1996-ban emlékparkot alakítottak ki, és a honfoglalás 1100. évfordulójára millenniumi emlékművet avattak. 2000-ben a falunapon ünnepélyes keretek között adták át és szentelték fel Nemeshany címerét és zászlaját.

A szabályozás előtti bővizű, sebes folyású Kígyós-patak vizén régen kilenc vízimalom osztozott. Ebből a településen három volt, ma kettő áll még. Az egyik, a Sümeg felőli faluszél jobb oldalán, a fák közt megbújó első épület az ún. közbirtokossági malom. Ez volt a legkorszerűbb, turbinával működött.

A másik, a központtól nem messze található, gyönyörűen felújított épület a Csizmadia vízimalom. 1907-ben Háry Mihály molnár építette, üzemeltetését előbb fia, Háry István, majd veje, Csizmadia Bálint vitte tovább. 1952-ben államosították, korábbi tulajdonosa őrlőként dolgozhatott benne tovább. Rövidesen azonban a berendezéseket kidobva, magtárként funkcionált tovább a többszintes létesítmény. Két évtized múltán leromlott állapotban sikerült visszavásárolni az épületet.

2001-ben Csizmadia Elemér és fia hozzáfogtak a teljeskörű felújításhoz. A malombelsőt egy hasonló nagyságú vízimalom berendezésének segítségével állították helyre. Az épület előtt a nagy vízikerékhez kapcsolódóan még az egykori patakmedret is szakaszosan visszaállították. Ma a Podmaniczky-díjjal kitüntetett vízimalom múzeumként működik. 2003 óta –a malom melletti házban nevelkedett– Csizmadia Elemér kalauzolja az érdeklődőket. Segítségével megelevenedik édesapja, nagyapja és dédapja öröksége, a molnárok élete, a vízimalom felépítése, működése. A malomhoz egy őshonos állatokat bemutató porta is tartozik. A szomszédos telken a Malomkő Fogadó és a Vízimolnár Vendégház is megnyitotta kapuit a pihenésre és tartalmas kikapcsolódásra vágyó szállóvendégek előtt.

2013-ban készült el a Nemeshanyért Egyesület kezelésében lévő Nemeshanyi Tájház. A régi parasztportát az önkormányzat ajánlotta fel, ami a felújítás után Nemeshany múltját és jelenét, kulturális örökségét kívánja megőrizni és bemutatni az utókor számára. Az épület berendezését helyi és elszármazott lakosok ajánlották fel a tájház számára. Emellett kézműves bemutatók, gyerekprogramok teszik élővé a helyet.

A falu végén, a Sümegre vezető út jobb oldalán található a Koplalói csárda. Nevét arról kapta, hogy csak italt mértek benne, étellel nem kínálták az arra utazókat, csupán a lovak kaptak takarmányt. A csárdáról Jókai Mór is megemlékezett az 1846-ban írt Hétköznapok című regényében. Az épület ma családi házként funkcionál, közigazgatásilag Bodorfa része.

A Tonus Peregrinus Hagyományőrző Egyesület által működtetett Pajtaszínház üde színfoltja a település kulturális életének. A régi, romos melléképület újjászületésével nemcsak egy, a régi faluképhez hozzátartozó épületet sikerült megmenteni, hanem bővült a kistelepülés kulturális kínálata is. A Pajtaszínház falai között tartanak néptánc- és hangszerbemutatót, kiállításokat, tematikus táborokat, zenekari próbákat, például a közelmúltban alakult, zeneakadémistákból álló Era Nova vonós kamarazenekar is itt tartja nyári koncertsorozata előtt a közös felkészülést.

A természetközeli, vidéki hangulatot kedvelő családi eseményeket is szívesen tartanak itt. Lakodalmak, évfordulók, születésnapok, keresztelők kedvelt helyszíne a nagy befogadóképességű, rusztikus Pajtaszínház. A Kemencés Vendégház pedig ideális szálláshelyet és pihentető környezetet nyújt családok, barátok nyugodt kikapcsolódásához.

A Nemeshanyból induló turistautak a környék felfedezésére csábítanak. A közelben található a Gyepűkajánhoz tartozó Árpád-kori Csonka-torony, ahol az egykori Nagykeszi település apró templomának romjai járhatóak körbe.

Illetve innen érhető el legkönnyebben a település határában található Sárosfőpusztai-halastavak értékes természetvédelmi területe. A Kígyós-patak felduzzasztásával kialakított, 32 hektárnyi tórendszer és a környező erdőségből álló élőhely számos madárnak ad otthont, vonulási időben különleges madarak pihenőhelye is egyben. Látható itt például réti sas, héja, gyurgyalag, fekete gólya, kis sárszalonka vagy pettyes vízicsibe is. A terület bejárásához érdemes helyi képzett idegenvezető segítségét igénybe venni.

Forrás:
Vesztróczi Attila, Erdei T. Lilla: Nemeshany és a Nemeshanyi csipke kiadvány (Nemeshany Község Önkormányzata, 2017)